Bányai Pál: Felsőgaram

százhárom éves. Azt mondják, hogy amit jósolt, eddig mindég bevált." „Sok az ember a világon, azért olyan nagy a munkanélküliség. Ha jönne egy háború, sokan elpusztulnának, talán jobb is volna." Munkanélküliek gyerekei beszélgettek, játszották a patak partján. „Minálunk hús volt ebédre." „Nézd csak, hogy hazudik!" „Igenis volt! És ha tudni akarod, az én apkám mindég hoz haza húst. Varjút fog az erdőben hu-, rokkal. Egyszer vele voltam, jaj* de érdekes volt! Tudod, az én apkám szeret engem..." „Nálunk mindég krumpli van ebédre..." „Az én mamkám beteg... Mindég ágyban fekszik és olyan furcsán nyög... Büdös nagyon." „Az semmi! Az én mamicskám kötelet kötött a nyakára. Azt hitte, hogy nem vagyok a, szobában, pedig elbújtam a szekrény mögé ... Aztán bejött apa a szobába és birkózott vele. Nagyon megijedtem, hogy el fogja verni, hát eltakartam iaz arcomat... Gyakran veri apa mamicskát. Aztán nagyon sírt a mamám és apa is sírt és simogatta mamicsika fejét.. . Olyan furcsa volt!" „Aj, bolondokat csinálnak a nagyok!" „Éhes vagyok ..." „Tudok ám egy helyet, ahol krumplit lehet csórni. Ha nem árultok el, elvezetlek benneteket oda... Majd megsütjük az erdőben..." „Finom lesz." Halotti lepelként borult a munkanélküliség a falvakra." 5 33