Bányai Pál: Felsőgaram

I. Messziről származott Piviár Gábor iá faluba. A szerelem szárnyain. Hetedhét környéken híres volt a falu dúsmellű, szélescsípőjű szőke szlovák leányairól. A pénzen, amit Gábor apja utáni földrészéért kapott, házat épített magának, egyszerű fehérremesfcelt faházat, olyat, mint amilyen a többi ház volt a faluban, Földtelen favá,gó volt Piviár Gábor. A falu az erdőből élt. Testvér volt az erdő, megadta azt, amit a zsugori zsirtal,an föld megtagadott. Fát döntöttek a falusiak az erdőben, fatörzseket fuvaroztak, dolgoztak ia falu melletti fűrészben. Két gyökere volt az emberek életének, ia föld és az erdő: arcuk földszínű volt és kemény, mintha fából lett volna kifaragva. Már két leánykája volt Piviár Gábornak, amikor elfogta a nagy vágy fiúgyermek után. Babonás volt a falu népe, babonás volt Piviár Gábor is, elment egy javasasszonyhoz, megkérdezte tőle: „Mit tegyek, hogy fiam legyen?" „Az erdőben szeresd a fialeségadľt, ne otthon." — mondotta a javasasszony. Röhögtek Piviár favágó társai, amikor először húzta magával feleségét az erdő sűrűjébe. Megszülietett a harmadik gyének. Fiú lett, hatalmas, a keresztségben a Jano nevet kapta. 1 3