Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Vallomás - Visszhang

VISSZHANG Bolyongsz a parton egyedül. Csillan a fény és menekül, megül a szirtek zöld tetején, aranyat ringat a vén tutajon. Tó vize csobban, mormol a hab; zeng a szíved, és zsong a szavad. A hajdani Ösvény nyomait keresed, a fát, amelybe bevésted nevedet. Hol kanyarog az a régi csapás? Kopog a harkály, és döng a darázs, a régi vadászház ablaka vak, falóca korhad az ablak alatt. A csöndbe kiáltasz, a múltat idézed; nem felel senki, furcsa igézet, csak a visszhang felesel a dombon. Akáclugas: belesel a lombon, döng a darázs, és zeng a szíved; harkály kopácsol, zsong a szavad, kőcsillám perdül a talpad alatt. Fent, a magasban, vércse kering; perdül a csillám, fürge korong, görög a fák közt, tovaneszez; lapjára róttad az életedet: ott reked némán a part fövenyén. Homokpad szürkéll a tó közepén. 60