Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Vallomás - Éjfél után

ÉJFÉL UTÁN Kihűlt a szobád, és a csend vele hűlt, belesüllyedt az éjbe. És a csókod is elmenekült, belehullt a sötétbe. Behunyom a szemem. Csupa pont, pici pont, tűzvirág a sötétség. Szíveden, szívemen motoz halkan a mélység. Zuhanás, lebegés. Tovaszállt a szavad. Az ablak szeme rés: fekete macska árnya suhan, elsuhan zölden az ablak alatt. Gépkocsi zúg el az ablak alatt, fényszóró villan, az égre sikolt — sápatag síkon fekete folt —, fényszóró villan, jaj, ha elér: nyakadon lüktet egy lágy, meleg ér. Szunnyad a vállad meztelenül, lebben a sóhaj s elmenekül; sóhajom, szállj el, érjed utol: az álom az éjbe, a mélybe hatol. Ez már az álom, mély, puha, lágy; csitul a szívem, és csitul a vágy. Zsongó sötétben halk húr rezeg,