Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Vallomás - Sötét szobákban álltam

SÖTÉT SZOBÁKBAN ÁLLTAM Sötét szobákban álltam, csak karod villogott a halvány holdsugárban. Sötét szobákban vártál, s a hangod ringatóbb és lágyabb volt a vágynál. Aztán elhalt szavad, s lehunytad a szemed, és én álmodtalak. Ó, éjsötét szobák, de kár, hogy kint a kertben hullnak az orgonák, a halvány orgonák, s a szél hetykén dúdol a hervadt lombon át. S de kár, hogy újra nyár van, de te már nem tudod, hogy éjsötét szobádban egykor langy éjeken egymásról álmodott életed s életem. 52