Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Fekete angyal - Újkori óda Jannus Pannoniushoz

S ahová szálltak bús elégiáid, ordasszagú, barbár urak felett, feledted bizton szép Itáliát is, feledted már a kék olasz eget. Dalod már tiszta, zengő légben szárnyal, s tűnt régi lángod késő fénykörén most én küzdök a sivár, jeges árral, utánad hullott századok ölén. Szűnt álmaidat tovább álmodom: új századokról álmodok valót, azúr szívedbe burkolt álmodom, magyari népnek mondok biztatót. Arról, hogy immár minden végeken barát fogjon szoros kezet velünk, s arról, hogy többé soha ne legyen hazárd játékok tétje nemzetünk. Ne lásson többé bajt a Duna-táj, ne lásson többé vészt a Tisza-part, ne rontson többé pusztító aszály más vétke verte, sorsűzött magyart. Arról, hogy hitünk teremjen csodát, s a sorsok sorsa védve védje meg a szabad népek új, szabad jogát: a munkát és a hét művészetet. 39