Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Fekete angyal - A szombathelyi politikai fogház balladája

Aki szabad, annak már ágya van, aki szabad, kedvére álmodozhat, s ha felzokog, mert sajgó álma van, nem fél többé, hogy durván rákopognak. Aki szabad, annak a csend öröm, felejti végre őre lépteit, mik úgy csusszantak ott a vak kövön, mint tor előtt, mikor a kést fenik. Aki szabad, annak már van neve: ruhája hátán nem jelzi szám tovább, s nem mormolja minden hajnal fele dermedt ajakkal Oscar Wilde négy sorát: ,,A hóhér az ő kertészkesztyűjével besurran a párnázott ajtón csendben, s megkötöz fürgén három bőrkötéllel, hogy torkod többé szomjan ne epedjen." Aki szabad, nem fél hóhértól, őrtől, aki szabad, már mindent megtehet: kiléphet már a szörnyű bűvös körből, ölelhet asszonyt, írhat verseket. Mindent tehet és mindent megbocsáthat, csak egyet nem — nem felejthet soha: nem felejtheti el a sok-sok árnyat, kiket megölt a bakók tábora. Ki hazatért magányos otthonába, nem felejtheti el a társakat, kiket tovább pusztít a gyilkos zárka, a szabadságot elnyomó lakat. Ki hazatért, ezért nem alszik éjjel, s mint ki a fénytől új hitet kapott, úgy üdvözli reggelre új reménnyel kelet felől a vérvörös napot. 19