Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Fekete angyal - A szombathelyi politikai fogház balladája

A SZOMBATHELYI POLITIKAI FOGHÁZ BALLADÁJA Azoknak emlékére, akik ott maradtak. Mint aki régi, régi képen feledte kábult, álmodó szemét, s a ködbe tűnő, sápadt messzeségben nem látja már tulajdon életét, mint aki hosszú, terhes út után megérkezik magányos otthonába, úgy ért haza egy őszi délután: megérkezett a régi kis szobába. Hosszú az út annak, ki társtalan, s társak közül egyedül tér haza, kinek szívében száz halottja van, kiket megölt a cella ajtaja: a néma ajtó, mely nem rejt vagyont, otthont, derűt, családi tűzhelyet, s melyet kovácsolt, durva vaskorong nyit sárga fényű rézkilincs helyett. Határ a foltos, néma cellaajtó, határ az élet s szenvedés között, határ, mely nem bocsát be kint kavargó tavaszi szellőt, őszi lágy ködöt, de bebocsátja ónos éjszakákon a szomszédból szivárgó vérszagot s a nyugtalan, felcsukló, csapzott álom béklyóját leső, éber vallatót. 17