Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Fekete angyal - Állunk a sorban

ÁLLUNK A SORBAN Állunk a sorban. A hajnal még nem is üzent. Jeges utcák mélyén csukott kapuk, dermedt reteszek őrzik a meleg álmot. Lomha függönyök mögött késő csók hulldogál, puha bölcsőben boldogat szusszant a kicsi, pihegő paplanokon nesztelen, bársonyos talppal jár fel s alá a béke és a csönd. Mindez a miénk. Tőlünk rabolták. Mindegy. Legyen övék. Nem átkozódunk: hideg van. Állunk a sorban. Lyukas cipőnk alatt rongyos zsákdarabok. Öklünk keményen zsebbe gyűrve, fogunk vacog: behúzott nyakkal állunk a sorban. A vén torony most verte el a hármat: kopasz ágakon varjúsereg rebben. Egy keshedt darabka hold sápadt pofánkba hull. Állunk a sorban. A kerítések rácsán jeges cukorhab: kávéra lenne jó, melegre, éltetőre. De a járdák mentén, mint holt üvegszemek, fénylő, szigorú tükrök, fagyott pocsolyák vigyáznak rosszallón a züllött sor fölött. u