Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Genezis - A vándor megpihen

a sétatér, a híd és a liget. A borzas fák az Akasztó-hegyen. Az Akasztó-hegy és a temető. A temető s az ódon sírkövek. Az első csók s az első szerelem. Itt ismerős a múlt, jelen s jövő, a ház, amelyben Tinódi lakott, a macskaköves utcák, udvarok, a városszéli sziklás kőtörő, a hársúton villódzó, játszi árnyék — és ismerős a terv, a cél s a szándék. És ismerősek itt az emberek: ősök s utódok, messze néző arcok, a porladó és építő kezek, a megvívott és megvívandó harcok. Az ércbe vésett, szívbe rótt jelek, a hit, a tett, a szó, az akarat, a folytonosság, amely kötelez, az ember, aki szánt, vet és arat, vasat kovácsol, gyarapít, szerez, anyagba formál erőt és hitet, az élet hőse és örök adósa: az ember, aki várost épített. Várost, amely mindennél ékesebb, és színesebb, és szebb és édesebb; várost, ahol zengőbben szól az ének, az ősi dal, a régi-régi nóta: lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci rózsa, lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánc az élet. 118