Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Genezis - Genezis

a szép Pompéjusz névre szánta. (Az ember olykor hős, hiú; s mégis, mily jó, hogy eme rendben nem lettem én első fiú.) Na jó: a nagyszerű családban, sugaras, szép Itáliában, ahol több volt a csatatér, mint menyegzői lakoma, virított dicsőség, babér, condottierek oldalán lelt magára a lomha vér: mind tiszt lett és jó katona, s bár volt, akit hóhér kísért, akadt, ki dózse lett talán. Harcoltak bátran, délcegen, hol síkságon, hol bérceken, kalózkodtak a tengeren, kacagtak múló perceken, s meghaltak, s nem tudták, kiért. Aztán, hogy újabb századok döngettek kapun, várfalon, s Frankhonban bőszen vágtatott a nagyszerű forradalom, s vörös sipkás, zord férfiak nyikorgatták a guillotine-t, újult az ősi vér megint: Danton és Marat elől megjöttek a De D'Ordiak; aranyködös Provence felől méltatlankodó gróf fiak. De csuda furcsa volt, az ám: noblesse oblige-ből, vagy miért, vagy fanyar volt a lakoma, 103