Bányai Pál: Fakó földek

atít. Pedig szépen kigondolta a beszédet, amikor reggel elindult a fogorvoshoz, aki megígérte neki, hogy beilleszti az új fogat szájába. A fogorvos nem készült el. Lyukas fogsorral jött visza a városból. Amikor megkezdődött a temetési szertartás, még elevenen éltek benne a szavak. Új, erőls és fiattal szavak, szavak, amelyeket osak a szeretet-gyűlölet, az emberben való hit tudott szülni. Az emberek vártak valamire. Fáradt és álmos arcuk, mintha fölélénikült volna. De az élénkség lassan eltűnt az arcokról. Érezte, hogy most már hiába beszélne, A pillanat, amikor nyitott tenyerek módjára kitárultak a lelkek, hogy magukba fogadják a szavakat, már elmúlt. Lehajolt és az egyik sírról letépett egy piros virágot. Aztán elindult a piros virággal a kezében. A tömeg lassan utána ment. 260