Bányai Pál: Fakó földek

amikor beálított a cigánysorra! összefutott mindenki és csak csodálkozni tudott. Azóta nagy becsülete volt. Virágos kendőket varrt. Nála vásároltak az egész környék cigányleányai. Karié lesz a varrógép, ha majd meghal. Az ő élete talán könnyebb lesz, min]t az övé volt. Tizenhat éves volt, amikor megszületett az első gyereke. Aztán valami kiütés jelentkezett a gyerek testén, a szeme folyni kezdett és egy nap csak nagy rángatózások közepette meghalt. Még öt gyereket szült azután. De egy kivételével azok is meghaltak még kicsiny korukban. Kari anyja is fiatalon halt meg a száraz betegségben. Pedig katonáéknál trombitás volt a férje. Karit nem engedte, hogy játszadozzék a fiukkal. Haosiak beszélni látta valamelyikkel már megpofozta. „Ráérsz te még gyereket cipelni batyuban a hátadon!" Pedig nehéz volt megvédeni Karit. A serdilő kamaszok olyan szereleméhesek voltak, h)gy akármikor megtámadták az asszonyokat, ha a férjük nem volt otthon . . . Egyszer csak meghallotta Kari isnerős lépteit. Nem nézett fel. Valami különös izgalom villanit meg testében. Az arca megrándult. „Bement a kalyibába. Mindjárt itt esz." De Kari nem jött. A kalyibában csak ő lakoitt Karival. Még Tigrist is kidobta, amikor egyszer am ébredt fel, hogy Kari sikítozik, mert Tigris részeg fővel hozzá feküdt. Már csendesedett minden körösköril. Alig 88