Bányai Pál: Fakó földek
9 Egy vasárnap, a délutáni litánia után, még a templom előtt állottak a népek, amikor a kocsma udvarán megszólalt a cigányzene. Húzták a cigányok, húzita Ájncvájdráj, a faroknyi kis prímás. (A háborúban osztrák tiszteknek muzsikált, így ragadt rajta ez a név.) Hajlongott és riszálta magát, ócska és pecsételi frakkjának szárnyai jobbrEi-balra verődtek. A fiatalság zsibajogva a kocsmába tódult. Utána az öregebbek, de már csendesebben és komolyabban. A nap sütöUt a lombokon keresztül. A levelek árnyékot vetettek az emberek ruhájára, arcára. Az árnyak mellett, mintha aranyból lennének a napos foltok. Mindjárt a mulatság kezdetén zavar tört ki. Bednárik Miskó, a bíró fia, azt követelte, hogy „módis" tánchoz muzsikáljanak a cigányok. Mindenáron be akarta mutatni táncos tudományát, amelyet a télen egy vándor táncmestertől sajátított el. De sokan ellene beszéltek, 77