Bányai Pál: Fakó földek

Seszták maga is érezte, hogy olyasmit tett, ami miatt még sok gyűlöletben lesz része. De tehetett mást?! Néha arra gondolt, hogy meg­mondja az embereknek, hogy a szent béke ked­véért lépjenek vissza az egyházba. Meg is ped­zette a dolgot Kulifáj előtt, de az rögtön fel­fortyant. „Miiit?! Hogy én megadjam magam? Hogy örök nevetség tárgya legyek, hogy azt mond­hassák rólam, hogy beadtam a derekamat az asszonynak? Én vagyok az úr a házban és az asszonynak az a dolga, hogy kövessen jóba­rosszba, igazságosba-igazságtalanba. Még ma megüzenem neki, hogy szentuccsie megteszem azt a szégyent, hogy elválok tőle, ha azon­ny ómban nem jön vissza!" Kulifájné vissza is jött alázatosan az urához. Másutt meg a férfiak engedtek. Pironkodva és zavartan elmentek a paphoz és megkövették tévelygésük miatt. Csak hatan tartottak ki keményen. Pipás Kulifáj, Sinka, Hnoj ár, a félsizemű Matala, Ferjencsik és az öreg Gringár. Sesztákkal együtt már heten voltak felekezetnélküliek a faluban. „Heten, mint a gonoszok." — mondogatta Éliás anyó. Gyönyörűséges volt a terítő a templom ol­tárán. 72

Next

/
Thumbnails
Contents