Bányai Pál: Fakó földek

járt görbe utakon a pap, a nép mégis csak el fogja felejteni amit tett és. hinni fog neki megint. Hallgatni fogja szavát és száján keresztül Isten szavát véli majd meghallani. "Valamikor maga is így hitt. Tiszta révülettel ült a templomban és hallgatta mindazt, ami a ragyogáson, az oszlopok és boltozat formáitn, a színeken, a szagokon, a muzsikán, az éneken, a papon keresztül eljutott hozzá. Aztán jött a háború. És amikor előisizör rezdült meg körülötte a levegő, a föld és a menny egy gránát irtó csattanásától, az anyját emlegette és Istent. Várta, hogy madár képében megjelenik előtte, hogy belekapaszkodhasson lábaiba, hogy elrepülhessen vele oda, ahol nem érzi szivével a halál hideg fogait. De Isten nem szállt le a mennyekből. Ésl amikor a csattanás elhangzott és föltekintett, egykori inastársa, a Róka vörös fejét látta maga előtt, de akkor már nem volt emberi formája, csak vér és hús és irtózat volt. Azóta mindig ritkábban hívta az Istent. És amikor vissza jött a halálból, amikor megint ott állott a gépeknél, már valami egész mási foglalta el a helyét. Már nem tőle, hanem édes enmagától és embertársaitól várta a megváltást . . . Az asszony megszólalt: „Ha ilyen ráncos a homlokod, mindig valami oktalanságon töröd a fejed." Seszták nem felelt. Ebéd után, kosár nélkül, elment hazulról. Csak úgy kavargott benne a sok gondolat. Egyedül akart lenni. Elindult a földek felé. Elnézte az embereket dolog közben. Olyanok 59