Bányai Pál: Fakó földek

Bolond volt szegény, máskor sokat nevettek rajta a falusiak, de most senki sem nevetett rajta. Sinkáné elhallgatott hirtelen. Leült az öreg­asszony mellé és sírva fakadt. „Gá-gá-gá-gá ..." A kupecek vették meg a libákat, A kövérebbik kupec két ú j ját állandóan a mellényzsebében tartotta és hallhatóan pénzt csörgetett. Sinkáék után Hnojárék következtek. De ak­kor már ott állt három csendőr. Mire megérkeztek a férfiak a mezőről, már javában folyt az árverés. Kicsiny ember volt a végrehajtó, amikor ki­nyitotta száját, kilátszottak fekete fogai. Hogy a csendőröket a közelében érezte, bátrabb lett, néha megeresztett egy tréfát is. A soványab­bik kupec nagyokat röhögött tréfáin. Mintha hordót döngetnének, olyan hangja volt röhö­gésének. Egyszer-kétszer valamelyik asszony is fel­nevetett hisztérikusan. Lassanként két szekér telt meg a sok dolog­gal. Párnákkal, dunyhákkal, libákkal, mala­cokkal, borjakkal, apró házbeli dolgokkal. Mintha felvágta volna valaki a Szegénység ha­isát és kiomlott volna béle, úgy hevert minden össze-vissza rakáson. A libák gágogtak, a ma­lacok visítottak, a borjak bőgtek, mintha a párnáknak és dunyháknak és apró házbeli dol­goknak is hangjuk lett volna. A férfiak odaszorultak az assizonyok csoport­jához és hallgattak. 55

Next

/
Thumbnails
Contents