Bányai Pál: Fakó földek
Ha egyik-másik eljött hozzá egy kis tereferére, szívesen vette. Lisztet, vagy zsírt, vagy sót is szívesen adott kölcsön, ha kértek tőle. Bizonyos tisztelettel vették körül, mert hisz a férje jól keresett. De ez nem tette gőgössé. Csak városiasi ruházkodásával hangsúlyozta ki különb voltát a falusi asszonyoknál. Jozskót. is másként öltöztette, miint ahogy a falusi gyerekek jártak. Hiába kínozta, hogy vegyen neki is falusi ruhát. De Jozskó ravasz volt. Ha elment reggel játszani, már egy óra múlva piszkosan, sárosan került haza. Sehogysem fért Márisának a fejébe, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire bemocskolhatta magát. Egyslzer megleste. Kiment a gyerek a házból. Lassú, kényelmes léptekkel sétált, akár egy kis kakas, de alig jutott odább .néhány házzal, amikor már gondolta, hogy nem láthatták hazulról, belevetette magát az árokba, meghempergett benne, akár a vidám malac. Csak azután csatlakozott nagy ordítozással a többi játszadozó gyerekhez. Amikor hazajött, mert éhes volt, szemrehányással fogadta MáriiSia: „Hát ilyen rossz gyerek vagy te?! Én gondozlak, mint holmi palántát, te pedig szántszándékkal bepiszkítod magad." „Nem igaz, nem vagyok én rossz gyerek!" „Akkor miért hemperegsz az árokban, mint valami cigánygyerek?" „Mert a mama csak mosdat és öltöztett engem és nem ád olyan ruhát, mint a többi gyereknek van és aztán a gyerekek nem akarnak 29