Bányai Pál: Fakó földek

Ha egyik-másik eljött hozzá egy kis tereferére, szívesen vette. Lisztet, vagy zsírt, vagy sót is szívesen adott kölcsön, ha kértek tőle. Bizo­nyos tisztelettel vették körül, mert hisz a fér­je jól keresett. De ez nem tette gőgössé. Csak városiasi ruházkodásával hangsúlyozta ki kü­lönb voltát a falusi asszonyoknál. Jozskót. is másként öltöztette, miint ahogy a falusi gyere­kek jártak. Hiába kínozta, hogy vegyen neki is falusi ruhát. De Jozskó ravasz volt. Ha elment reggel ját­szani, már egy óra múlva piszkosan, sárosan került haza. Sehogysem fért Márisának a fejé­be, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire bemocs­kolhatta magát. Egyslzer megleste. Kiment a gyerek a házból. Lassú, kényelmes léptekkel sétált, akár egy kis kakas, de alig jutott odább .néhány házzal, amikor már gon­dolta, hogy nem láthatták hazulról, belevetet­te magát az árokba, meghempergett benne, akár a vidám malac. Csak azután csatlakozott nagy ordítozással a többi játszadozó gyerek­hez. Amikor hazajött, mert éhes volt, szemrehá­nyással fogadta MáriiSia: „Hát ilyen rossz gyerek vagy te?! Én gon­dozlak, mint holmi palántát, te pedig szántszán­dékkal bepiszkítod magad." „Nem igaz, nem vagyok én rossz gyerek!" „Akkor miért hemperegsz az árokban, mint valami cigánygyerek?" „Mert a mama csak mosdat és öltöztett en­gem és nem ád olyan ruhát, mint a többi gye­reknek van és aztán a gyerekek nem akarnak 29

Next

/
Thumbnails
Contents