Bányai Pál: Fakó földek

ía. nevét! Erigy innét, te lingár, mert leönitlek evvel a fazék forró vizzel!" Éjszaka, mikor kiültek a csermelyhez, mert meleg volt a levegő és a hold világított, hogy mindent tisztán látni lehetett, Sosoly a szardíniáról beszélt Karinak. És olyan szép szavakkal ecsetelte ennek a furcsa ételnek jó ízét, hogy Kari is kedvet kapott reá. Amióta egymásra találtak, Kari nem járt dolgozni. Egyszerűen kimaradt a munkából. Eleinjte szidta lustasága miatt Dorka nyanya, de aztán már nem bántotta, mert látta, hogy milyen jókedvű éssi boldog. Sosolyt megszerette, néha hátbaverte és; azt mondta: Te kakuktojás . . . Cigarettát is adott neki és ha valami különösen jót főzött, az ő részére is félretett egy tányérral. Sosoly is kevesebbet járt a városba mostanában. Folyton együtt csavargott a két gyerek ésl szerelmüknek tanúi lettek a fák, az erdei állatok, a madárkák és a felhők. Egyszer, a hegytetőn heverésztek és lustán süttették magukat a nappal, amikor meglátták Sesztákot. Seszták a hegyoldalban járt és onnét nem vette őket észre. Kari felugrott fektéből és kézen' fogta Sosolyt és húzta maga után, hogy szaladjon ő is. Amikor lihegve elérték Seis^tákot, megállt előtte Kari és rámutatott Sosolyra és azt mondta: „Ez lesz az én férjem." Seszták mosolygott. Ismerte Sosolyt, hisz nem egyszer látta már, de kissé ingerelni akarta Karit. „Sosem láttam." 175