Bányai Pál: Fakó földek

„Hogy hihetnek az ilyen dajkamesékben?! Valamikor gyerekkoromban hallottam az öreganyámtól, hogy valaki megvert valakit a szemével . . . Vénasszony volt, soha újság nem került a kezébe, annak meg lehetett bocsájtani, hogy még hitt az ilyen dajkamesékben . . . De hát maguk fiatalok, újságot is olvasnak néha napján, tudják, hogy mi történik odakint a nagy világban, mégis hisznek az ilyen beszédeknek . . . Bizony, ha én hozzám állítana be Éliás anyó koptatni a kerepelőjét, én bizony kidobnám!" így beszélt mindenütt. Az emberek zavartan hümmögtek. Szemtőlszembe senki sem ellenkezett vele, csak amikor már elment, mondogatták: „Nézd csak, már mindenkinél okosabb szeretne lenni!" Futala különösen haragudott reá. Bebeszélte neki Éliás

1 anyó, hogy azért beszél Seszták annyit a babona ellen, mert azt akarná, hogy kijöjjenek az urak a városból és megvizsgálják a húst, ami még megmaradt a tehénből. Neki, Futaiának kellene azért fizetni. Még azért is megbüntetnék, mert nem jelentette be a községházán, hogy beteg volt a tehene, amikor levágatta. „Tyú, jóistennehagyj el! Leütöm a derekát, ha valami bajom lesz miatta!" — káromkodott Futala. „Asszony! Asszony! Hamar add el még a húst, ami megmaradt, nehogy egy fertály is itt maradjon belőlle! Éliás nenőnek is adj egy darabot, hogy olyan jó szívvel volt hozzánk ..." 142