Bányai Pál: Fakó földek

„Igen anyám, egy cigányasszony nézte sokáig, de ooolyan sokáááig, hogy no!" Éliás anyó megnyalta vértelen ajkát. „Csak az verhette meg a szemével!" Elterjedt a hír a faluban. Vén asszonyok szája nyílott-nyílott. Sú-súsú-sú-sú . . . Yén asszonyok füle nyúlt-nyúlt. „No de ilyet!" „Borzasztó!" „Hm-km ..." Éliás anyó elemében volt. iMindeinütt borzalmakkal teli történeteket mesélt. Hamarjában kitalálta, hogy a cigányok meg a zsidók keresztény gyermekek vérét • szokták kalácsba sütni. És nehogy valaki magányosan az erdőbe engedje gyerekét, inert egész biztos, hogy lesaktolnák a cigányok. Megelevenedtek a középkor fekete babonái. Egyszerre mindenki tudott hasonló esetekről. A hegyek felől zúgva megindult a szél. A falu fölött boszorkányok jártak szilaj seprős táncot. Forrongott a falu. Gonosz színű volt az emberek hangja, ha a cigányokra terelődött a beszéd. Még a gyerekek tiszta szeme is zavaros lett a szülők haragjától. Kővel dobálták meg a cigányokat, akik keresztül mentek a falun. Katlan volt a falu. Túlfűtött katlan: emberi gőzzel, .szenvedéllyel túlfűtött. 136