Bányai Pál: Fakó földek

Bednárik Andrást és az éjszakai tolvaj lások ról volt szó, ő volt az, aki kimondta: „Hát kik lopnak itt mások, mint a cigányok! A pajtát is csak ők gyújthatták fel. Talán az egész falut fel akarták gyújtani." És mindenki elhitte, hogy a cigányok voltak a tettesek. A csendőrök egy kalyibában tollakat találtak. Igaz, Chuchló lopta a tyúkot, de a szomszéd faluban. Addig vallatták a csendőrök, amig még tán azt is magára vállalta volna, hogy meggyilkolta az anyját. De erre nem volt szükség. Elegendői volt, hogy beismerte, hogy ő volt az éjszakai tolvaj, az öccse meg a pajtát gyújtotta fel. „Ügye, hogy megmondtam, hogy a cigányok voltak!" — diadalmaskodott Bednárik András. Haragból szövődtek most a falusi esték, Mindenki csak a cigányokat szidta. Hnojár Anna azt mondta a férjének: „Én meg már azt hittem, hogy valamelyik szomszéd kapott kedvet a három tyúkocskámra. Nézegettem is, nyújtogattam a nyakamat, hogy mikor lenne alkalom hozzá, hogy vissza lopjam őket, de úgy vigyázott mindenki az apró jószágjára, mintha legalább is arany volna a begyükben. Csak hangosabban kodácsolt valamelyik kotlós, már kirohant az udvarra az egész háznép. Na, pi-pi-pi-pi . . . Na, pi-pipi-pi . . . Hívogatták, hívogatták, így hát nem lehetett lopni . . . Hát a cigányok voltak. Hogy száradna el a kezük!" És Mara hallgatott. Licskó is hallgatott, Bednárik Andrásnak bosszúja érett. 134