Bányai Pál: Fakó földek

rott ki az ágyból, mintha alulról valaki felrepítette volna. Ezen aztán nagyokat nevetett. „Nézd csak, milyen fürge vagy." Másnap elment a csendőrlaktanyára és hoszszú beszélgetést folytatott az őrmesterrel. Azniap este az őrmester megvárta Sesztákot, amikor hazafelé tartott: „Hogy megy a bolt?" — kérdezte tőle. „Valahogy csak megélünk." — felelte Seszták. Mindketten mosolyogtak. „Beretvaszappanra volna szükségem." „Tessék választani." A falu előtt, az ördögkőnél állottak. Az őrmester egyik kezével puskája szíját turtotta, másik kezével Seisizták kosarában kotorászott. Seszták bizalmatlanul figyelte minden mozdulatát. Olyan magas lehetett, mint ő. Kissé ikszlábú volt. A faluban azt beszélték róla, hogy rendes ember, senkinek sem csinált bajt, csak ha már nagyon muszáj volt. Azt is beszélték, hogy nagyszerű lovas, mert amikor egyszer eldicsekedett a kocsmában, hogy huszár korában a legbolondabb remundát is betörte, a volt huszárok ki akarták próbálni és fogadtak vele, hogy a Zibrin Juró csőldörét bizony nem üli meg. Tiz üveg sörben fogadlak, de elveszítették a fogadást, mert úgy megülte a csődört, hogy öröm volt nézni . . . „Mennyi ennek a szappannak az ára?" „Egy korona." Az őrmester kivett a zsebéből egy koronát, de nem adta oda. Játszogatott vele, f eldobálta 120