Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

árviadal Kosztolánföldért

mutattak fel s az egyik annyi bizonyítékot hozott fel a maga igazára, mint a másik. A nádor már sok családi birtok-peri döntött el, de a két Kosztolányi panaszából sehogysem tudta kihalászni az igazságot. — Legszívesebben Csankonnak adnék igazat — mondta magában — mert hiszen Tamás az öccsét ölte meg. Dehát az okmányok éppúgy adnak igazat Tamásnak, mint Csankonnak! A nádor tehát kihallgatáson jelentkezett a királynál. Nagy Lajos érdeklődéssel hallgatta meg a nádor jelentéstételét s hosszan elgondolkozott. — Ha így áll a dolog — mondta a király — akkor a dolgot csak egyképen lehet eldönteni. Bizonyítsák be a panaszosok, ki érdemli meg közülük Fel-Kosztolánt! Szívesen eldöntöm akár magam is, ki közülük az ügyesebb! A nádor megértette Nagy Lajos szavait s megérezte, hogy min gondolkozott el a király. Valaha a királyt, mikor Endre öccsének halálát torolta meg Itáliában, ugyanígy hívta ki párbajra Taranto hercege. Azontúl pedig bevett szokás volt a lovagkorban a párviadal s ha nem lehetett az igazság szerint eldönteni a panaszosok ügyeit, párviadalra utasították őket. Aki a párviadalban győz — volt a nézet — azé a birtokper győzelme is. Ha nem lehet eldönteni a birtokigényt a múltra vonatkozólag, úgy csak a jövőt illetőleg lehet Ítélkezni. Már pedig a jövőre az érdemli ki a birtokot, aki jobb vitéze a királynak s aztán a gondviselés is úgy rendezi a dolgokat, hogy az győzzön a párviadalban, akinek oldalán az igazság is áll. A nádor tehát magához hivatta a két Kosztolányit. •— Csankon felpanaszolta —fordult Tamáshoz — hogy a felkosztoláni háborúságban kioltottad öccse életét. Vér vért kíván. Úgy döntöttem, vívjatok meg a fivér haláláért... — Elfogadom — mondta keményen Tamás. — Állok elébe — mondta még határozottabb hangon Csankon. Hogyne, hisz végre alkalma nyílik, hogy öccse gálád halálát Tamáson megbosszúlja. — 64 —