Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Tűzeső Ghymes felett

segíthet!" — kiáltott fel összeszorult szívvel Forgách. A várkápolnában a vár nagyasszonya imádkozott esedea szűzmáriás oltár előtt: „Tégy Szűz Anyám csodát" — zett a várúrnő, - „A tatár már szentélyedet ostromolja! Neked ajánlom fel magzatom, meiyet szívem alatt hordok. Tégy csodát és mentsd meg Ghýmes várát !" Az utolsó szavakat hatalmas villámcsapás nyelte el, majd újból háromszor csapott le az istennyila a várfalakra. Sűrű felhők ereszkedtek a vár fölé s megeredt belőlük a villám az ostromlókra. A felhők vörössé változtak — vörösre festette őket az elektromosság — s hullott belőlük a tűz. A hulló lángnyelvek tűzbeborították a támadó sereget, melyből violaszín lángoszlopok csaptak fel. Lángot fogtak a létrák, a faltörő kosok, a ruhák, tüzet fogtak lent a sátrak s a menekülőkbe egyre hullotta villám. „Csoda történt!" — kiáltottak az ostromlók — „tűzeső hull a várra..." Bathunak parancsot sem kellett adnia, hogy serege visszavonuljon. Futott az eszeveszetten a tűzeső elől. A félelmetes Bathu maga is megriadt a csoda láttán ! „ördög vigye ezt a sátánfészket!" — dühöngött a khán — „Épp akkor, szór rá tüzet az ég, amikor majdnem bevettem ! —" s elhordta irháját az „elátkozott" vár alól. A ghýmesi várkápolna Madonnája tehát csodát tett, a tűzeső megmerítette Ghýmest. Pünkösd hétfőjén Írmagja sem volt a tatárnak Ghýmes alatt. A várürnő is megtartotta szavát, leányát kolostorba adta, hogy egész életében szolgáljon annak, aki Ghýmes várát megmentette: a csodatevő Madonnának. A ghýmesi várrege általánosan ismert és többen dolgozták fel. Tökéletes feldolgozását nyújtja Pogány Antal a Nyitramegyei Szemlében (48-ik évfolyam, 7-ik szám), de teljes szépségében dolgozta fel Janota is szlovák nyelvű könyvében (Slovenské Hrady, sväzok L). A feldolgozások itt-ott eltérnek egymástói, s némely pontban eltér a mi feldolgozásunk is, hiszen a mondának annyi verziója van, ahány ember meséli. A legszebb ghýmesi néprege a várkápolna csodatevő Madonnájához fűződik, azonban nem ez az egyetlen monda, mely Ghýmes várát övezi. Már a vár újjáalapítójáról, Forgách Andrásról is azt meséli a monda, hogy azért kapta meg IV-ik Bélától a várat, mert saját pihent lovát engedte át a tatárok