Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A hegyek kincse

a kalapot átnyújtotta — kevés ember hatolt be ebbe a barlangba! Egy évben csak egyszer nyílik fel a szája! Most pedig siess, hogy kinn légy, mielőtt a barlang bezárul, nehogy örökre itt maradj ! A pásztorfiú maga sem tudta, hogy került ki a föld alól. Néma volt az erdő, mikorra kijutott s a Vyšehrad felett az esthajnal csillaga fénylett. Társainak már híre, hamva sem volt. Elveszettnek tartották rég a föld mélyébe tévedt kis társukat s el sem akarták hinni, hogy ő az, mikor a faluba visszatért. Hát még amikor elmondotta kalandját s találkozását a barlang szellemalakjával! Még a falu felnőttei is kinevették. Elment az esze ennek a fiúnak — mondogatták — biztos az ijedtség zavarta meg eszét. A pásztorfiú egy darabig hallgatta a falusiak gúnyoló csipkelődését, aztán elővette kalapját s kiszórta eléjük annak tartalmát. Arany... színarany ! — csodálkoztak most el a falusiak, s felrohantak a hegyre. Egész éjjel keresték a barlangnyílást és az aranyat, de hiába. Azóta is keresik az emberek. Lyukakat fúrnak a mélybe — de eredmény nélkül. A prónai hegyek kincse eltűnt. A hegyek szelleme megtartotta szavát A mesék varázsában csillogó mondát először Richter M. István dolgozta fel pompás néprajzi tanulmányában (Évi szokások, babonák, szólásmondások Németprónán és vidékén, Etnographia, XIX. évf, 1898) — megjegyezvén, hogy a barlang nagypénteken nyílik meg, amikor a faluban passiót éneklik. Ehhez idomul Nyitravámegye monográfiájának feldolgozása, mely szerint a Vyšehrad szellemalakja a hegy egykori kolostorának *) kincseit őrzi, időnként előjön barlangjából s megzörgeti kulcsait. Zeisel Richárd, aki a monda német verzióival foglalkozik (Schatzsagen aus dem Deutsch-Probener Sprachgebiet, Karpathenland, Jg. V. Heft 3-4) meg is magyarázza, miért került a kolostor kincse a föld alá. A kolostor élén zsugori apát állott, aki magát a koldusgunyába öltözött Jóistent kergette el, amikor alamizsnáért könyörgött — mire is az *) A Vyšehradem állott a Bossányi nemzetség vára is. (Lásd Szerémi: A Majthényiek és a Felvidék) — 13 —