Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Katica esküvője

tudta hova. Később egy eszelős vándor vetődött el a Nyitravölgybe. Valahonnan Túróéból jött s mindenkit megállított, aki útjába került. Mindenkitől megkérdezte, nem hozott-e levelet vagy üzenetet lennről, a határszélről. Különös — jegyezték meg az emberek — mennyire hasonlít ez a bozontos, hibbantagyú csavargó az eltűnt várúrhoz ... A tapolcsányi vár mondája egyre fakúl. Janota ugyan a Slovenské Hrady Il-ik kötetében még feldolgozta, a környéken azonban jóformán már azt sem tudják, hogy a furcsa egytornyú rom Tapolcsány híres várát takarja. Podhrágyi romnak nevezik az alatta elterülő hasonnevű falu után s ez érthető is. A vár (mely a tatárjárás után épült) és Tapolcsány városa csak a XIV-ik században jutottak egymással szorosabb összeköttetésbe, amikor Zsigmond együttesen ajándékozta a várost és a várat (mint a város védőjét) a Széchenyieknek. Csak ettől az időtől kezdve fűzték össze a várost és a várat a történelem eseményei. Az egytornyú romról minden lepergő nappal foszlik, tépődik a vakolat, így pusztúl, múlik naprólnapra a feledésbe — vár romantikus szépségű regéje is.... —. 75 —