Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)
Jus primae noctis
kezdésére várt. Amint nézelődött a déli ebédidő alatt,, az egyik kőműves fiatal felesége, aki épp ebéddel sietett a munkások pihenőjére, a nagy sietségben beleütközött: a földesúrba. A kéjenc földesúrnak elég volt rá egy pillantást vetni, kívánatosnak, tisztának és illatosnak érezte az asszonyt. ínyenc falat — gondolta magában — de az asszony is felismerte a férfi szemében lobogó szenvedély bűnös lángját. Azt nem tudta, hogy kivel áll szemben, de ösztönösen megérezte a veszélyt és eszeveszett menekülésbe kezdett a mezők felé. Hiába szaladt, mert a földesúr pribékjei — akiket állandóan magával hordott — gyorsabbnak bizonyultak, mint a mezítlábas fiatal pórteremtés. A lihegő, elfogott asszonyt a pribékek a kastélyba vonszolták, ő volt a félig kész kastély első áldozata. A kőműves aznap hiába várta ebédjét a távoli pihenőn. Társaitól szerzett csak tudomást a történtekről, a földesúr újabb „hőstettéről". Magából kikelve, kétségbeesett felindulásban rohant a földesúri lakba. — Kutya ! — ordított a földesúrra — Elvetemült aszszonvrabló. Ebfajzat! Légy átkozott kastélyoddal s utódaiddal egyetemben! — A földesúr cinikusan mosolygott. Megszokta ő már a kétségbeesett férjek és apák felelősségrevonását s nem csinált az ilyesmiből lelkiismereti problémát. — Asszonyod nem kíván hozzád visszatérni — vetette vissza hetykén — te pedig takarodj házamból!' — Kidobni kidobhatsz — üvöltött a kőműves — de a világnak tudtul adom, milyen veszett kutyafajzat vagy te ? a kastély gazdája! — A földesúr felhorkant. Az udvar már régóta fenyegetődzött vizsgálattal s csak bofolyásos barátai tudták megakadályozni, hogy el ne induljon az igazság lavinája. Még csak az kellene, hogy ez a kőműves is valamit szétlocsogjon. — Majd én gondoskodom rólad ! — vágta vissza szikrázó szemekkel s parancsot adott hajdúinak, hogy húzzák deresre a kőművest. Kevesen bírták ki a híres „mesterderest" s aki kibírta, annak elment a kedve örökre beszélni. Legfeljebb, ha félrebeszélt. A kőműves is vérbefagyott, összetört tagokkal kelt fel a deresről s értelmetle— 70 —
