Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

árviadal Kosztolánföldért

Másnap reggel kürtszó verte fel Attila várának udvarát. Kürtös istrázsák jelezték, hogy ujabb lovagi tornát lát majd a várudvar, már pedig a lovagi tornák iránt mindig nagy volt az érdeklődés. Most is egymásután érkeztek. meg a királyi tárnokmester, a liptói főispán, a szolnoki comes, az erdélyi vajda, s a többi előkelőségek, akik az udvarban tartózkodtak. Oldalvást díszes emelvényen aranyozott szék állott. — A király is végignézi a tornát! —súgta a tárnokmester az erdélyi vajdának —• Ha felállítják az aranyszéket, az mindig azt jelenti, hogy ő is látni kívánja a viadalt. Már pedig deli legényeknek kell lenniök azoknak, akiknek viadalára maga Nagy Lajos is kíváncsi! — — Ökölpárbajban állapodtak meg — válaszolt viszsza a vajda — lóhátról fogják megvívni, s jaj annak, akit az ökölcsapások a földre terítenek! A párbajszabályok szerint a győztes azonnal leszúrhatja ellenfelét, mihelyt az a földre húllott. Rég látott az udvar ilyen kemény és véres párbajt ! A tárnokmester igazat mondott. Újabb hatalmas dobpergés jelezte azt, hogy megérkezett a király. De igazat mondott akkor is, amikor deli legénynek nevezte a két bajnokot. Az egyik Kosztolányi nyalkább volt, mint a másik. Teljes lovagi díszben, éjfekete méneken álltak fel egymással szemben, kezük puszta volt; tőrük békésen pihent a tokban. A párviadal megkezdődött s a két vitéz egymásnak rohant. Pörölycsapásként hullottak a kemény ütések s az első összecsapás után véres arccal hőkölt vissza Csankon. Letörölte kezével a vért, s újból rátámadott Tamásra, aki szobor nyugalmával ült lován. Látszott rajta, hogy nagyobb kézügyessége és gyakorlata van a lovagi tornákban, mint ellenfelének. Biztos kézzel verte vissza Csankon második támadását is. Teljes egy órája folyt már a harc életre-halálra, s Csankon egyre nehezebben lélegzett. Most Tamás ment át támadásba s hatalmas ütést mért Csankonra. Már-már lefordult a lóról s szinte szivében érezte Tamás tőrét, mely öccse éleiét is kioltotta, ekkor azonban vérbenforgó szemei előtt megjelent öccsének elmosódott alakja. Utolsó erejét összeszedve rohant Tamás felé s mintha csoda kétszerezte — 65 —