Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Bende Imre gyógyulása

dult az érsekhez — vigyük el betegünket Nyitra-Rudnóra, Madva plébánoshoz. A orvosok ugyan kuruzslással vádolják, de Madva éppúgy Isten szolgája mint mi, Isten szolgája pedig nem lehet kuruzsló, Az érsek kétkedve fogadta a kanonok szavait. — S kegyelmed azt hiszi, amice — válaszolt — hogy Bécs, Budapest és Berlin tudós professzorai után a kis nyitrai sárfészek tud segíteni betegünkön? — Sok időnk nincs, Eminenciás uram — felelt meg a kanonok - betegünk melle erősen zihál, ereje vége felé jár Pár nap választja el csak a circum dederumtól. Az érsek elgondolkozott. Nem hitt ugyan Madva csodás gyógyításaiban, másfelől azonban meg akarta nyugtatni lelkiismeretét, hogy megtett mindent a beteg érdekében, ami módjában volt. Beleegyezését adta tehát s néhány óra múlva sötét batár gördült ki a szeminárium kapuján. Párnás mélyén delirlumosan hánykolódott a bajai teológus, akit már az egész szeminárium feladott. Hosszú ideig tartott az út Kalocsától Nyitráig, de a batár mégis elérte Rudnót anélkül, hogy utasa közben elhúnyt volna. Madva azonnal fogadta a súlyos beteg teológust. jóformán semmit sem kérdezett tőle, szemét, nyelvét, pulzusát vizsgálta meg, majd lehajtotta fejét a fatuskó fölé, mely asztalául szolgált — és hosszan elgondolkozott. Mikor felemelte fejét, elővette lúdtollát és bemártotta rozoga kalamárisába: receptet írt! Búcsúzóul részívevően megszorította a beteg teológus kezét. Csodálatos fény sugárzott ki Madva szemeiből! A teológus máris könnyebben érezte magát a vizit után! A batár kigördültNyitraRudnó sártengeréből és Privigyén állapodott meg. — Species pulmonaria comp. J. H. S. ? — csodálkozott a patikus — ezt a port talán mindössze kétszer írta elő a főtisztelendő úr. Elkészítette a gyógyszert s a batár visszadöcögött Kalocsára. A beteg szigorúan Madva utasításaihoz tartotta magát és rendszeresen szedte a tüdőport. Arcáról tünedezni kezdtek a rózsák, testébe visszatért az egészség és életkedv, s a nemrégen még nagybeteg teológust a következő évben pappá is szentelték. — 48 —