Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A livinai kúria diófája

gafeledten elgyönyörködött bennük. A szelidlelkű Janka hamarosan jótevő asszonya lett az egyik szomszédos kúriának, az éleseszű Máriát távolabb sodorta a sorsa, Anna sokáig édesanyja magányában osztozkodott. A diófa pedig egyre virult, mígnem egyszerre csak az egyik ág hajtásai száradni kezdtek. A szomszédos udvarból valahogy riasztó hírek kaptak szárnyra s a nagyasszony anyai szívvel megérezte azt, hogy a titokzatos cigányasszony jóslata beteljesedéshez közeledik. S mire az akác virágos szirma fehér pompájában kibontakozott, a diófa egyik ága lombtalanul, sötéten meredezett a madárdalos égnek s a szomszéd faluban meghúzták a kicsinyszavú lélekharangot. Egy idő múlva Anna költözött be nővére elárvult örökébe, de alighogy megmelegedett új otthonában, a magára maradt nagyasszony elszoruló szívvel látta, hogy a diófa másik ága sem akar kizöldülni s nemsokára megint csak asszonyt sirattak a szomszédos kúriában. Azontúl csak imádságainak élt a szentéletű nagyasszony, a diófának megmaradt csonka ága ki-kizöldült, így búcsúzott el tőle őseihez megtért úrnője a livinai csendes kúriának. Mária még több éven át zarándokolt el szülei házához, a megvénhedt diófa fiatalos hajtásokkal köszöntötte, míg az utolsó ág is fonnyadni kezdett. Mária, ki már maga is szomorú özvegységben élte magányos napjait, mintha a távolból megérezte volna — búcsúzni ment a régi udvarházba. Tipegő, öreges lépteivel bejárta a tágas, lakatlan szobákat, szomorú fénytelen tekintetével végigsimogatta az ódon bútorokat, megpihent a vadonná lett kertben, azután a diófához ment, letépett róla egy fonnyadó ágacskát s fájdalmas rezignáctóval mondta: az én életem is már a végéhez közeledik, a diófának utolsó ága immár száradni kezd. A mezőkön aranyos színekben tobzódó ősz hintette szét pazarul sugarait s mire a tél beköszöntött, egy havas téli reggelen csendesen, előkelően, mint amilyen az egész életük folyása volt — örök álomra húnyta le szemét az utolsó gerezsgályi Batthyány-leány.. A livinai diófa varázsos szépségű legendája után a helyszínén ma hiába kutatunk. A nyitramegyei ha— 43 —