Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Jungfrausprung

derék áliat errefelé, vagy az állatok ösztöne állította meg, de ép legjobbkor állt meg, mert a kis tisztás pereméből hatalmas sziklafalak nyúltak le az erdei országútra. Heléne lova kecses mozdulattal ugrott át a sziklafok egy kiálló párkányára. — Meg vagy ! — kiáltotta a labanc, aki a tisztás másik végén bukkant elő. Lovát vadul megsarkantyúzva rohant a sziklapárkány felé, ahol a kimerült Heléne állott lovával. Nem nézett sem előre, sem oldalra. Nem látta, hogy a tisztás szakadékba szalad — s nem nézte, hogy az ő irányából nem érheti el a sziklalapot, melyen Heléne állott — hisz közöttük ott borzongott a szakadék szédítő mélysége. Csak a drága zsákmányt látta, „Rákóczi angyalát" — akitől immár csak néhány lépés választja el ... — Megállj ! — kiáltotta borzadva Heléne, de már késő volt. A ló és lovasa együttesen zuhant a mélységbe. Az úton zúzódtak alaktalan húscsonkokká, mely a sziklafal alatt vezetett. Heléne dermedt szívvel, lobogó hajjal állott a sziklafalon, mely életét megmentette. Keresztet vetett magára — s megindult vissza Bercsényi tábora felé. A sziklát azóta is Jungfrausprungnak nevezi a nép nyelve, s azt beszéli, hogy holdfényes éjszakákon meg-megjelenik a sziklán egy kibontott hajú lány kísérteties alakja, s merően bámul a sötét mélységbe ... A Zsgyár sziklapereme a Felsőnyitra völgyének tragikus szépségű történelmi mondáját őrzi, mellyel könyvünk előtt Âmon Vilmos foglalkozott (Szűzmentő, Nyitramegyei Független Hírlap). A zsgyári monda egyik változatának tekinthető Cach község regéje a „Kurutzensumpf"-ról, melyet Zeisel Richárd dolgozott fel. (Karpathenland, Jg. 1933, H. 3.) Az üldözött nő itt falubeli asszony, az üldöző pedig Thököly egyik kurucvitéze. Az asszony ingoványos rétre menekült, mely a gyalog menekvő nő könnyű terhét megbírta — a lovasvitéz kettős terhe alatt azonban besüppedt — sa mocsár akkor nyelte el az üldözőt, amikor már sajátjának vélte üldözött prédáját. A kuruckor emlékét különben a nyitrai németföld néhány szólásmondásában is megőrizte. Égy-egy nagyobb „összecsapásnál" ma is elhangzik, — 19 —