Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Az elátkozott kastély

körülbelül pontot is tehetünk a Nyitravölgy mondavilágára. Udvardon ugyan számontartja a szóhagyomány a zsitvaparti Szent Márton halmi monostort, ahol egykor a zsinat az Úr megtestesülésének emlékére, az estéli harangszót rendelte el, * Imelyen mondai elnevezések őrzik a Kemencehátat (ahol a török elől zsombékokba menekült lakosság sütött és főzött), a Hordóhátat (amerre a bujdosók élelmiszereiket hordták) és a Szénáshátat éppúgy, mint Martos homokhegyét, ahol áiiítólag Aba vezér telepedett meg honfoglaló vitézeivel — ezekből a mondai magokból azonban önálló és kerek egészet alkotó történetek nem fejlődtek ki. Az egyre mocsarasodó, vizenyős kisalföldi folyópart nem is volt alkalmas földrajzi terület a mondaképződéshez s először a szabályozott Zsitva torkollik Martosnál az anyafolyóba, majd Komárom felett Lándorpusztánál, a vizével megduzzadt regélő Nyitra vész el a Vágduna hűs hullámaiban. * Dr. Haiczl Kálmán közlése szerint Udvardon tévesen tartja magát a monostor emléke, mert Udvardon sohasem volt monostor, csupán II-ik Gézának és Szent László királynak voltak itt kúriái s így a híres tartományi zsinatot minden bizonnyal valamelyik kúriában tartották meg, ezek bizonynyára megszálló helyek is voltak. 172