Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Az elátkozott kastély

Az elátkozott kastély. A Zsitva partján, a mult század közepén különös földesúr élt. Eleinte aljegyzősködöit a komáromi vármegyeházán, -rövidesen azonban faképnél hagyta az egész hivatalt s visszavonúlt zsitvaparti birtokára. Itt egész különös dolgokat művelt, hol az esőt mérte, hol finom műszereken vizsgálgatta a föld mágneses erejét, legtöbbször pedig maga állíttatta teleszkópján fürkészte az éter sötétjét és az égbolt csillagait. Konkoly — Thege Miklós neve előtt, ma meghajol a tudomány, a kis zsitvaparti községet — Ógyallát — pedig az egész világ számontartja. Ám nem mindig volt ez a zsitvaparti nagyközség ilyen híres, volt idő, amikor a krónikások egyszerű pusztaként említették, afféle településként, melyből ma egész sor egészíti ki Ógyalla kiterjedt határát. Mart ma szép számú kisebb-nagyobb pusztái ölel magába, melyeken nemigen találunk mást, mint urasági épületeket s néhány zselíérházat. Az egyik alig félórára esik Ógyallától a Zsitva felé, a puszta különös kastélyához pedig érdekes mende — mondát fűz a szóhagyomány. A Baranyay család — mint neve is mutatja — DélMagyarország hasonnevű vármegyéjéből származik, Komáromban azonban már századok óta megvetette lábát, s mindig a megye régi nemesi családjai között sorolták. Ennek a családnak sarja volt Baranyay Ilona, aki 800 holdas birtokot örökölt a Zsitvaparton. Kalandos természetű dzsentri asszony volt Baranyay Ilona,* a külföldet utazgatta, otthon alig volt, merthisz ha kalandozásaiban elfáradt, úgy legtöbbször a francia Riviérán állapodott meg pihenőre. Egyszer aztán váratlanul otthon termett. *A nemasasszony személyéhíz fűződő mondakomplexummal Manga János is foglalkozott a Prágai Magyar Hirlap hasábjain. — 169 —