Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Az ujvári vérpad

vargó és koldus is, hiába, mindenféle nép verődik össze olyankor, amikor megnyitják a vár kapuját. Markos deli legényekből állt a kis újvári karaván ! S aztán az a koldus! összehúzta ugyan termetét, de ha úgy véletlenül kiegyenesedett: Jávorka hadnagynak sem volt délcegebb testtartása! De hát ez csak annak tűnt fel, aki azt megfigyelte, később pedig a csoport elkeveredett az országút többi népségével. A vándorok óvatosan haladtak az országúton — néha letértek a dűlőkre, sőt a mezőkre is. A Vág mentén és Felsőnyitrában már sok a labanc... fosztogatják az utasokat... átkutatják a málhákat — s ilyenkor az utasok arcába is jobban belenéznek... Maguk után hagyták Semptét, átporoszkáltak Galgócon, itt rátértek a csejtei országútra - s Szilveszter estéjén már szét is széledtek Ocskón. Ki-ki foglalkozása szerint vett magának szállást, a koldús pedig elbaktatott... Hová is baktathatott máshová, mint az ocskói úri lak felé, itt kaphat a szegény ember alamizsnát. Ilyen úri lak meg csak egy volt Ocskón — Ocskay Lászlóé. Elhagyatottnak látszott a kastély s négy komondor is rohant a kéregetőre. Az egyik felső ablak nyílt meg a csaholásra s félénk szolgálóarc tekintett ki rajta... — Sebesült, nyomorult császári katona vagyok — jajgatott a koldús, — ha a fenséges tábornok úr megszánna és megsegítene valamivel... — A generális úr Verbón van — vágott közbe a szolgáló — de csak kerüljön beljebb. Akad valami maradék a konyhában. Hadd lakjék jól Szilveszterre... A szolgáló bőbeszédű volt, a koldus igazán hálás volt neki. — A brigadéros úr az óesztendőt temeti a Révay kastélyban. Már két hete. Folyton iszik, züllik és dorbézol, mintha valamilyen titkos bú nyomná lelkét... S ott is marad ? — kérdezte falatozás közben a koldús. Holnapra várjuk — felelte a szolgáló — ide rendelte cselédségét azzal, hogy Újesztendő estéjén biztosan otthon lesz... A koldús megköszönte a cseléd jószívűségét s elbaktátott a korcsma felé. Udvarán háltak a fuvaros parasztok. Néhány szót váltott velük észrevétlenül, majd füty— 198 —