Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Az ujvári vérpad

Az újvári vérpad. Érsekújvár főteréből kanyarodik el a Pázmány utca A kis utca ódon csendje megszűri a Főtér zaját, nyugalom üli meg házsorait, mintegy jelképeként annak, hogy ez az utca odavezet, ahol fölösleges az élet zaja, ahol megvetik annak fölös örömét. Az újvári ferences klastrom búvik meg ebben az utcában, a fehérfalú egyemeletes rendház s a hozzákapcsolódó karcsú tornyú templom, mely Érsekújvár egyik legszebb antik egyházi építménye. Még Pázmány Péter telepítette ebbe az épületbe Szent Ferenc rendjét s azóta ugyanazon kolostor falai között élnek, ugyanabban a templomban imádkoznak az egek urához, sőt a régi rendtársak ugyanazon épüiet alatt is pihennek, amelyben életük idején munkálkodtak. Sok ferences fáradt teste tért meg pihenőre a kripta hűs sötétjébe s a szóhagyomány szerint az újvári ferences kriptában pihen az egykoron dicsőséges kuruc brigadéros Ocskay László teteme is, mintha nagy bűneit vezekelné az istenfélő környezetben. Hogy miért, elmeséli az újvári vérpad legendás históriája... A nyitrapereszlényi árulás hírét kétkedve fogadta az egész kuruc sereg. Lehetetlen ... Rákóczi villáma árulta volna el a zászlót, melyre felesküdött? A fejedelem legkedvesebb hadvezére, akinek alakja köré a nagyszombati csata fénye vont glóriát ? A trencséni csata után — ó sajnos, előfordultak árulások! Bezerédi és BottkaÁdám Újvár főterén fizettek vérükkel ingatagságukért. De Ocskay? A kuructábor szemefénye, a fejedelem jobbkeze, ő nem tehet ilyesmit! Pedig hát megtette. A megvetés moraja zúgott végig a kuructáborokon, amikor kiderült, hogy a hihetetlennek látszó hír — igaz. A fejedelem szemefénye vaióban megtagadta azt, aki őt kurucvezérré — 196 —