Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Érsekújvár megvétele

fot vallok! — panaszkodott egy este Károly herceg kedvenc vitézének — pedig az első csúfságot is nehéz volt kiheverni. Körülzártam a várat — de ezeknek úgylátszik van bent akár egy évre is eleségük! Falaikon a golyóbis nem tud rést ütni, ott pedig, ahol rést ütött, elzárja az utat az elmocsarasított várárok. Még maga a természet is a beste fajzat segítségére siet! Pedig csak ott tudjuk bevenni az erődöt! — válaszolta Hollókövy — a többi fal ugyancsak állja a tüzet! De hát hogy jutunk át a mocsarakon ? Hidat kell verni, mégpedig minél hamarább! A sereg már lázadozni kezd s ha megbillen a fegyelem, másodszor is szégyenszemre oldalgunk el Újvár alól... De hiszen a török szétlövi a hidat, még mielőtt elkészül ! S ha egy éjszaka alatt elkészülne? — vetette fel Hollókövy. Emberileg lehetetlen — volt Károly herceg válasza s csak azt mondta, amire őszintén gondolt. Lehetetlennek látszott, hogy a hosszú mocsáron át egy éjszaka alatt híd épülhessen a bástyák tövéig. Engedje meg Fenséged — szólt Hollókövy — hogy még ma éjszaka megpróbáljam a lehetetlent. Kezemen gyulladásnak indult a seb s félek, hogy belepusztulok. Azt a vágást pedig vissza kell adnom a tőröknek, még mielőtt elpusztulnék! Halálba megy ez a hadnagy — gondolta magában Károly herc@g — de magában elfogadott minden tervet, amely csak valamivel előbbre viszi az ostrom ügyét. Megfelelő számú embert bocsájtott Hollókövy rendelkezésére s a hadnagy nekilátott a híd építéséhez. Az idő kedvére járt. Az esti vihar után esős, augusztusi éjszaka állott be, mely koromsötét lepellel borította az újvári erődöt. Tutaj tutaj után indult el a Nyitra vizén, zajtalanul csúsztak a kövekkel s a megfelelő lécezetíel. Már az esti órákban sok pillér meredt az égnek, terméskőhalmok voltak ugyan, de épp elég elég erősek ahhoz, hogy megtartsák a híd deszkáit Hollókövy mindenütt ott volt, buzdított és serkentett — jól tudta miért Ha nem sikerül reggelig befejezni a hidat, ha nem sikerül — 158 —