Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Érsekújvár megvétele

Ott, ahol ma Délnyiíra csínnal megépített fővárosa terül el s ahová az alsó vasúti hálózat szálai összefutnak — nem is olyan rég még lakatlan, vizenyős terület terpeszkedett. Ha valakit a sors afféle négyszázéves rip- vanwinklei álorn után a mai Újvárban ébresztett volna fel — annak bizony álla esett volna le a csodálattól. Ott, ahol négy évszázadnak előtte áthághatatlan nádások húzódtak meg — ma a Széchényi utca nagyvárosias keramikája vezet a város központja felé s a .rekettyés berkek helyén pedig, — melyek nyugalmát emberi léptek soha nem háborgatták — talán ma a nagy dálnyitrai város négyszögletes főtire fekszik. Csodálatos metamorfózis az, amit Ht az idő nem is egészen négyszáz év alatt végzett s ez a nagy átalakulás tulajdonképen annak tulajdonítható, hogy a törők 1543-ban elfoglalta Esztergomot. Mert Várday Pál érsek Esztergom meghódolása után rögtön belátta, hogy a török előrenyomulását most már egy új várnak kell majd megállítania valahol a Duna felett. Lök község területét szemelte ki a megépítendő erőd helyéül s az új vár itt az érsek pénzén rövidesen fel is épült. Egyelőre csak szalmából, vesszőfonaíból és agyagból — dehát kezdetnek ez is elég volt, Várday érsek utódjai Oiáh Miklós és Verancsics tovább erősítgették a várat. A sáncokat vaspántos fagerendákkal rögzítették meg, erős kapukkal látták el, helyreállították a Nyiíra vizén a malmot, melynek az őrlésen túl az volt a hivatása, hogy megtöltse a körben húzódó várárkot a Nyitra vizével. Szép és nemes igyekezet — mondta Miksa császár, mikor tudomást szerzett az esztergomi érsek új váráról — de hát ez a vár még mindig gyönge! Aligha tudna ellentállni egy nagyobb tö— 155 —