Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)
A komjáti templom legendája
môtus prédikátori.*) A fiatai jezsuitát Pázmány Péternek hívták, ö volt a püspök kedvenc teológusa, akivel terveit megtanácskozta. — Amíg Forgách Ferenc őrzi a templomot! — ismételte Pázmány Péter a püspök szavait — Én bízom a Mindenhatóban: Eminenciádnak módot nyújt ahhoz, hogy igéretét beválthassa! — Telt és mult az idő, Forgách Ferenc gróf odahagyta a püspöki széket s érseki bíborban irányította tovább a magyar ellenreformáció ügyét. A komjáti templomot nem feledte el s meg is tartotta katolikus kézen. Mikor meghalt — bátyja Forgách Zsigmond, a nádor — itt is temettette el, a komjáti templom alatt meghúzódó családi kriptában. Halálával azonban újra lobot vetett a protesíanizmus s erős terjeszkedésbe fogott az úi vallás. Csakhamar protestáns ima zúgott a híres Szent Péter templomban, mely alatt a kérlelhetetlen ellenreformátor fáradt teste pihent s itt tartották meg a protestánsok híres zsinatjukat is, melyen az új kánonokat fektették le. A hivők szomorú szívvel jelentették az új érseknek, Pázmány Péternek az idők változását. Amíg Forgách Ferenc fogja őrizni azt a templomot, nem lesz felette tartós úrrá soha az eretnekség! — jutott Pázmány eszébe — már pedig Forgách Ferenc őrzi Komját templomát ma is. Ott fekszik teste ma is a templom alatt, a családi kriptában. A reformációnak nyoma sem lesz már Komjáton — válaszolt az új érsek a panaszosoknak, amikor az érsek mág mindig őrizni fogja kedvelt templomát! Ne legyetek kishitűek! Az idő kereke újból elforgott — s örök pihenőre költözött le a fáradt Pázmány is a pozsonyi dóm kriptájába. Szent Péter temploma körül valóságos háború keletkezett. Hol a protestánsok foglalták el, hol pedig a katolikusok foglalták vissza — végül is ismét a protestánsok győztek. A linci béke után királyi bizottság szolgáltatta vissza a közben újra katolikussá vált templomot. A hivők most a nyitrai püspöknél kerestek vigaszt. A püspök szintén a * Veresmarti Mihály nyitrai fogságát és megtérését különbözőkép kommentálja a katolikus és a protestáns egyháztörténelem. — 152 —
