Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Mátyás király a palócok között

— Hát mi az a „messzi"? — kérdezték a főurak. — Messzi az — válaszolta a palóc — ameddig a szem ellát. Már pedig az én szemem nem lát el csak az ökröm szarváig.— — Hát a másik kérdés? — sürgették az urak. — Előbb számoljanak le nagyságotok újabb száz aranyat — válaszolt a palóc s a főurak kénytelenek voltak erszényeiket újabb száz aranytól megkönnyíteni. A palóc most kivicsorította fogait: — Itt van la... a harminckettőből már csak ennyi van.. .

f j A főurakat roppant bosszantotta az egyszerű megoldás, minthogy azonban a harmadik kérdést sem tudták megfejteni, kénytelenek voltak harmadszor is leguberálni a száz aranyat. Az öreg gondosan megolvasta a pénzt, tarisznyájába tette, majd ökrei közé csördített és elhajtott. — AH j meg hé — kiáltottak utána a főurak — hát hogy fejnél meg három bakkecskét? — Hát 'szen látták — kiáltott vissza a palóc — úgy mint most az urakat... A főurak pukkadoztak mérgükben. Az sgyiknek azonban mentő ötlete támadt... — Megállj palóc — fenyegette meg a távolodó szántóvetőt — de megszegted az Ígéretedet, amit a királynak tettél. Elárultad a megfejtést, mielőtt újból láttad... A palóc messziről kiáltott vissza: — Dehogy szegi meg a szavát egy zoboralji magyar. Hisz az első pénzen már is rajta volt a király képe... Azt talán mondanunk sem kell, hogy a három megszégyenített főúr közül egyik sem jelentkezett este a „megfejtéssel", de hiába is jelentkeztek volna. Dehogy is akarta Mátyás Vitéz Jánost méltóságától megfosztani. Megbocsájtott neki magában rég, már akkor is jövendő munkatársát látta a magyar főúrban. Mátyás király és a gerencséri mondája ma is él a jó palócok emlékében. Sok anekdótakincs más vidékre helyezi az ismert beszélgetést, legvalószínűbb azonban, hogy valóban Gerencsért folyt le. Lósy Béla * — aki a történetet feldolgozta — szintén teljes * Nevető Nyitra, 1939. *S — 113 —