Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Szórád barlangja

kerülni az emberektől! A trencséni Szkalka barlangjátválasztotta lakóhelyül, s új remetehelyén csak fokozta aszkézisét. Ülőhelye — laposra faragott cserfatörzs volt, melyet sövénnyel font körül, s bele keresztül-kasul éles nádszálakat szúrt. Fejére fából készített koronát, a korona minden oldalára éles köveket aggatott, úgy hogy mikor elaludt s feje lehajlott — az éles kövek belehasítottak. Szkalkai tartózkodása alatt is fentartotta az érintkezést a zobori zárdával és Filep apáttal. Bár testi ereje a nagy önsanyargatások következtében egyre fogyott — gyakorta zarándokolt el egyedül is Szent Ipoly kolostorába. Útjában egyszer annyira kimerült — hogy aléltan hullott az út porába. Maga az ég angyala szállott le ifjú képében, s Szórádot szekérre emelvén vitte vissza barlangjába. Napjai ekkor már meg voltak számlálva. Az egyik nyári napon a hivők holtan találták barlangjában. Értesítették haláláról Filep apátot, aki holttestét Nyitrára szállíttatta és a vár templomában temettette el. A barlang csodái azonban Szórád halálával sem szűntek meg. Egyízben rablók vetődtek a barlang vidékére. Valami felett összeverekedtek s az egyik társuk a csetepatéban meg is halt. A rablók a barlangba cipelték társukat; itt akarták eltemetni. Mikor azonban a tetem elhantolásához fogtak, az hirtelen felegyenesedett. „Engem Szérád támasztott fel" — mondta átszellemülten a rabló — „s itt maradok mindvégig barlangja közelében, hogy Isten dicsőségét szolgáljam. Ti pedig menjetek el a zobori klastromba Filep apáthoz és mondjátok meg neki, hogy Szórád imádkozik lelketekért". A rablók rémülten teljesítették a parancsot. A zobori kolostorban Filep apát meggyóntatta őket, feloldozta bűneik alól s elhelyezte őket az egyik istenfélő klastromban, hogy életük fogytáig vezekeljék szörnyű bűneiket. A gyilkost azonban — aki később-feltámadt társát megölte — az apát sem menthette meg az itélőbírák elől s a bírák halálra is Ítélték. A gyilkos rabló csodálatos nyugalommal fogadta elitélésének hírét. Imádságban várta az Ítélet napját — s fénylő, átszellemült arccal lépett az akasztófa alá, melyet a Zobor tetején ácsolt a hóhér. Mikor pedig a hóhér elrántotta lába alól a zsámolyt, a nyakára csavart — 107 —