Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Szent István kápolnája

Szent István kápolnája A hegylánc, melynek tövét a folyó egyre lomhább iramú vize hosszánt mossa, kevéssel Nyitra városa felett furcsa oldalnyúlványba szökellik ki, mely társtalanul tekint az alant meginduló mezőkre. Nincs rajta egyetlen fa sem, kopár halom, melyet sajátos sárga foltok szakítanak meg. A homokkő. Nem csoda tehát, hogy a halom másik oldalában homokkőbányát vájtak az alant épült kis szlovák falu, Zobor-Darázs életrevaló lakói. A darázsi gránithalom a Nyitravölgy egyik legtipikusabb pontja. Nemcsak azért, mert a hegylánc befejező északnyugati kiugrása, hanem mert kopasz csúcsát miniatűr kis kápolna díszíti, mintha láthatatlan kéz emelte volna ki a híres Uhland vers soraiból s helyezte volna ide a Nyitravölgybe, a hegyek nyugati zárókliséjévé. Az egész építmény hossza mindössze talán öt méter, afféle liliputi templom. Toronyból és szoba nagyságú hajóból áll, melynek egy oltárkép és néhány pad egész belső berendezése. Az utóbbi évszázad folyamán restaurálták, masszív falai azonban ma is elárulják, hogy a kis nyitravölgyi kápolna igen régi épület. Valóban így is van — meséli a darázsi monda — a kápolnát még maga Szent István építette. A nagy király megfordult egyízben a zobori kolostorban, melyhez Darázs is tartozott, s mikor hazatérőben meglátta a mezőknek szaladó magányos gránithalmot, így kiáltott fel: „Ezt a helyet itt Isten azért teremtette, hogy dicsőségére kápolnát állítsunk rajta!" — Utasítást is adott mindjárt a kíséretében lévő udvari embereknek, hogy gondoskodjanak a kápolna felépíttetéséről. Ám nemhiába tekintette István király a darázsi halmot Isten kiválasztott helyének — valóban az is volt. Mikor a darázsiak először fogtak