Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Falu a föld alatt

az általaluk alapított nyitravölgyi iparvállalat. A falu —inkább nagyközség, mint falu — a sínek túlsó oldalán két hosszú főuccából áll, melyet sűrűn szelnek a mellékuccák. A főuccát patinászöld Máriaszobor díszíti, nem messze tőle, kis tér mögött — emelkedik a falu ugyancsak zöldszinű temploma. De milyen furcsák a kutak a főuccán! Azt a benyomást keltik, mintha valaha tervszerűen egy vonalban épültek volna. A főucca árkában sok helyen nem marad meg a víz. Akármilyen nagy volt a felhőszakadás, az esővíz eltűnik az árokból, mintha valamilyen titkos földalatti csatorna szívta volna be. Helyenkint viszont süppedeznek a házak, az egyiknek sarka egyenesen beszakadt, mintha megindult volna alatta a föld. A faluban tudják miért. Pereszlényi egykoron 5—8 méteres mélységben — tárnák módjára — földalatti folyosók fúrták alá. „Loch"-oknak nevezi a nép ezeket a földalatti alagutakat s hozzájuk fűződik Pereszlény mondája, a titkos folyosók meséje. A Xll-ik században — meséli a monda — lángokban állott a magyar föld. A mohii ütközet híre hamar eljutott a Nyitravölgybe, hisz a sajómenti csatasíkon ott maradt holtan Nyitramegye püspöke is. Eljutott a híre annak is, hogy az ország keleti felét vad hordák száguldták végig, s ahova betértek, velük együtt beköszöntött a végítélet. Nemcsak a jószágot hajtották el, nemcsak a kincseket rabolták eJ, de rabszíjra fűztek embert, némbert egyaránt, hogy magukkal vigyék keserű rabságba, messze tatárföldre. Valóságos hajsza volt a magyarországi falvak élete. Mikor híre jött, hogy a tatár közeledik, vad menekülésbe fogott az egész falu maga előtt hajtván összes jószágát. Hiába futottak, az eredmény rendszerint az volt, hogy a tatár gyors lovain beérte a menekülőket s ha nem, a nagy hajszában úgyis elvesztették vagyonkájukat. Szétfutott, elkallódott, vagy elpusztult jószáguk. Érthető tehát, hogy egész Nyitramegyében nagy riadalmat keltett a hír, hogy a tatár Bars felé közeledik. Hangyabollyá változott minden falu, s megkezdődött a vad menekülés. Csak Pereszlény bírája látszott nyugodtnak. Pedig hát mindenki tudta, hogy ezt a módos nyitrai falut a — 87 —