Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Az utolsó fehérbarát

között élt. Az erdei tisztás egyszerű boldogsága felett észrevétlenül szálltak a napok, hetek és hónapok. Elnyíltak az erdő virágai s leszállt az őszi harmat. Zimankós szél gyújtott kifogyhatatlan nótákra s a tisztás füvét reggelenkint dér csókolta végig. Az egyik fakó, szomorú napon aztán hullani kezdett a hó. Beköszöntött a tél, mint tavaly, egy évvel előtte, mikor a császári parancs megérkezett... Ferdinánd a vityilló sarkába vonult, ahol rőzsehalom égett; itt melengette gémberedő öreg tagjait, melyekben egyre lassabban keringett a vér. Egyik rőzse a másik után hunyt ki, mindegyik egy lepergetett nap fakó fényének volt hűlő szimbóluma. A hó szakadatlanul hullott. A kalyibából nern lehetett már kilépni sem, a hó embermagasságig zárta körül. Ferdinándnak mindegy volt. Mit csinálna kint? Fája van, Istennek pedig egyformán kedves a zsolozsma, akár remetekunyhó szegényes egyszerűségében, akár a katedrális boltívei aló! csendül fel. Ájtatos imádságban töltötte benn napjait s azt, hogy beköszöntött a karácsony, csak a falusi harang éjfélimisés hívó szavából tudta meg. Tisztán csengett az éjszakában, melynek csöndjét csak a hulló hó halk, monoton zizegése szinkronizálta. Furcsa egy tél — csodálkoztak a éjféli misére tartó falusiak — a hó lassankint a házakat is belepi. Embermagasságú hófalak között vezetett az út a templomig, dolgos emberi kezek vágták a hólepelben. Mise után csúnya fergeteg keletkezett a sivító szél minden kis zugot is hóval sodort be. Másnap a hívők csak ásók és lapátok segítségével tudtak kijutni házaikból, melyeknek gerendái a hó súlya alatt roskadoztak. így köszöntött be Elefánton a karácsony szent ünnepe. Ferdinánd barátról olyan hírek keringtek, hogy a hulló hó elől karácsonyra behúzódott az elhagyott kolostorba. Mikor azonban az agg barát nem jelent meg a karácsonyi misén, a hívők szívét szörnyű sejtelem fogta meg. Csak nem maradt kinn Ferdinánd ebben az ítéletidőben kalyibájában ? Sietve láttak neki, hogy utat vágjanak az erdei tisztás felé. Nehéz és csúnya munka volt, teljes egy napig tar— 84 —