Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Barta Lajos csehszlovákiai munkássága

A zöld ember című kisregényében). Az éhhalál elől menekülő begányiak a városba mennek munkát könyörögni, de becsukják előttük a kaput, mert pofájuk csupa szőr, ruhájuk rongyos, tekintetük vad. Ezen a télen sokan meghaltak az aratók közül, de utánuk új aratók jöttek, s az ő fejükben egészen új gondolatok vannak. Az ismertetett elbeszélés Barta egyik tipikus szlovákiai alkotása; a harmincas években, a kiéleződő gazdasági válság, majd a fenyegető fasizmus korszakában ilyennek képzelte el az osztályharcot kifejező szocialista elbeszélést. Hasonló ehhez a Magyar Napban közzétett Favágók című is. Célja nyilvánvalóan az volt, hogy a témát kiszélesítse, és átalakítsa az aratómunkások vagy a favágók keserű sorsát. Kétségkívül van bizonyos sematizmus ebben az írói módszerben; ez akkor nemzetközi jelenség volt a szocialista irodalmakban, melyek főként Moszkvából vették a példát. Az Új Szó második, 1932-ben felújított változata már közelebb állt a kommunista párt világszemléletéhez, mint az első, mely 1929-ben csak néhány számot ért meg. Az új évfolyamba már főként azok a sarlósok írtak, akik pártmunkát végeztek, és kommunista lapokban (Az Út, Munkás) is publikáltak. (A pártmunka ekkor nem jelentett feltétlen párttagságot, mert állampolgársági vagy egyéb okok miatt több aktív kommunista írónak nem volt pártigazolványa, például Balogh Edgárnak, Fábry Zoltánnak s nyilvánvalóan Barta Lajosnak sem.) Az Útat ekkor Fábry Zoltán mellett főként azok a sarlósok szerkesztették, akik Barta barátai voltak, s így a néhány hónap múlva meginduló Új Szót is közösen készítették. A nyilvánosság előtt sem Az Útban, sem az Új Szóban nem vitatkoztak a moszkvai magyar emigráns írókkal, de Az Út szerkesztőségi irataiból kitűnik, hogy nem értettek velük egyet, nemcsak a platformtervezettel kapcsolatban, hanem Kassák szidalmazásában sem. Egyszer a szerkesztő bizottság elutasította a moszkvai Sarló és Kalapácstól kapott három írásnak a közlését, azzal a helytálló megokolással, hogy nem érik el a kívánt színvonalat. Az egyik szerkesztőségi levél pedig arról számol be, hogy Bar'ca Lajos Bécsben Lunacsarszkijjal beszélt a kérdésről. A Sarló és Kalapáccsal való összehasonlításból az is kitűnik, hogy Barta Lajos Új Szója is átvette ugyan az akkor kialakuló szocialista irodalomszemlélet néhány kezdeti 154