Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Csontos Vilmos

egy-egy kifejezéssel, stilisztikai hibával rontja el. Mit felelsz? című versében írja például a következőket: Mit felelsz? / Szó vagy bólintás csupán / A válaszod? Vagy vaksi félelem / Fojtja el szavad? Miért bámulsz bután, / Mint akihez hűtlen az értelem! Az ilyen és hasonló gyönge rímek, prózai sorok nemegyszer monotonná, szürkévé teszik Csontos líráját. Leíró jellegű költeményeiben igazi, népi lírai realizmust teremt, amint ezt a Nyári esőnek ez a részlete is tanúsítja: Még a kévéknek fele szerte. / 5 ni, már hull is némelyik cseppje. / Szél trombitál, és egyre jobban / Hordja a port — a szoknya lobban. / Valakinek gurul a kalapja I S a lányok nagyot nevetnek rajta. / De egy pillanat, s szaladnak, / Megázni dehogy akarnak. / Villámlik, dörög, elsötétedik, I S mintha csöbörből öntenek: esik. Csontos költészetében meglátszanak emberi tulajdonságainak: szerénységének, egyszerűségének hátrányai is, s egyet kell értenünk Fábry Zoltánnal, amikor megállapítja: Ha azonban a szerénység szót kér, akkor ennek ajakfeszítő kortársi oka van. A kormuszáj feszíti itt a húrt pattanásig: szólásig. És ha a szerénység minden húzódozó adottság ellenére kiáll, és vallja, hogy most és itt kell a szó, akkor ezzel a költői szó küldetéses értelmét húzza alá. Fokozza értelmét, értékét és — mértékét. De ezzel ugyanakkor szinte önmaga provokálja ki a mércét: méressék meg az ő szava is e legszigorúbb mértékkel. Ezt persze nem bírja, és nem tudja. (A frázis és ellenszerei. Új Szó 1957. okt. 24.) Csontos költészetének fő témái az egyéni érzések, gondolatok és a falusi életképek. Az ötvenes években — bizonyára a szerkesztőségek kívánságát szem előtt tartva •— írt számos politikai, szocialista eszmeiségű verset is, ezekben azonban nem tudja elkerülni a frázisokat, a sematizmust. Sematikus jellegűek falusi tárgyú balladái is, amelyek népballada-utánzatoknak látszanak. Egyéni lírájában józan, paraszti optimizmus és fiatalos küzdeni vágyás nyilvánul meg, ennek bemutatására idézzünk két versszakot Mit ér az erdő című költeményéből: Mit ér az élet, A szív, ha fásult, S rá szenvedések Ajtai a zárult, 130