Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - L.Kiss Ibolya

L. KISS IBOLYA A csehszlovákiai magyar irodalom egyik tehetséges női ró j a, orvosként dolgozott Liptószentmiklóson. Érbogyoszlón született 1894ben, házasság útján került szlovák környezetbe, írásainak jelentős része megjelent szlovák nyelven is. 1980-ban Budapesten hunyt el. Magyarul megjelent művei: Diri-dongó (történelmi karcolatok, Pozsony, 1939) Erzsi tekintetes asszony (regény, Budapest, 1942), A nagy cél (történelmi regény, Budapest, 1943), Tátraalji rapszódia (történelmi karcolatok, Pozsony, 1956), Túl a folyón (regény, uo., 1957), Az asszony tragédiája (tanulmány, uo., 1966). Művei szinte kivétel nélkül történelmi tárgyúak, és haladó hagyományaink egy-egy kiemelkedő személyiségével foglalkoznak. A Diri-dongó és a Tátraalji rapszódia romantikus történelmi karcolatokat tartalmaznak a nemzeti múlt és az irodalom kiváló egyéniségeinek népszerűsítésére, Mátyás korától kezdve egészen Juhász Gyuláig. (A két kötet néhány karcolata azonos.) Az írónő nagyjaink: Balassi Bálint, Csokonai, Vörösmarty, Katona József, Kupecký János, Petőfi, Madách, Juhász Gyula életéből emel ki egy-egy drámai vagy anekdotikus motívumot, s ezt beszéli el romantikus, pedagógiai népszerűsítő módszerrel. Kiss Ibolya eredeti stílusban megírt történetei elsősorban ifjúsági, nevelő célzatú olvasmányok. Közös hibájuk, hogy egyetlen sémára készülnek, a hős személyének idealizálásával romantikus eszményképet szolgáltatnak, de a választott motívumon keresztül a legtöbb esetben nem a hős életművét domborítja ki, hanem az általános jelleget: a hős halálát, vagy olyan ismert anekdotát, amely bárkivel megtörténhetett. A hős halálának vagy bukásának leírásában gyakran könnyfakasztó szándékot, nőies szentimentalizmust találunk. Az utolsó izenet című karcolatban például azt beszéli el, hogy Balassi Bálint szerelmi bánatában önként kereste a halált Esztergom 234