Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Mécs László

MÉC S LÁSZLÓ Mécsnek az egész magyar nyelvterületen feltűnést keltő verse, a Hajnali harangszó először a bécsi—pozsonyi avantgardisták folyóiratában, a Tűzben jelent meg 1922-ben, s azután számtalan irodalmi esten is előadta. A költemény a világháborútól meggyötört, a nemzetállamtól elszakított olvasóközönségre és hallgatóságra rendkívül mély hatást gyakorolt. Két részletét idézzük: Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom. Szörnyű éj volt: a megőrült csillagok mind vért röhögtek, vad vigyorral vért köpött a máskor lányos szűzi hold. És az Ember: sárkány-magból sarjadt fattya véres rögnek elfeledte, hogy az arca régen Krisztus arca volt. Álmodott vad háborút, és vér csurgott le testén, lelkén, s népek közt és szívek közt a szivárványhíd leszakadt. Jaj, mocsár van, fortelem van még mindig a lelkek telkén, Sátán gubbaszt éltünk fáján, s mind levágja, ami jóság bimbósodva kifakad. Elég volt az éjszakából! Álmodjunk már hajnalt végre! Milliónyi kakas torka! kurjants, hajnalt hívogass! Minden szívből, piros szívből kukorékold fel az égre! Minden vándort útra küldj és minden csírát szólogass! Tánc feszüljön a harangban: hajnalember szirom-tánca, mely magyar lányt, tót fiúcskát testvér-táncra pöndörít, gyermekkezet gyermekkézbe, lelket fűzzön tavasz-láncba! Gyűlöltünk már Káin óta vérivásig, csömörig! Átkozott, ki most se áll a testvér-csókos hajnal-táncba! Átkozott, ki székelyt gyilkol Szent Istvánkor, zsidót gúnyol szombaton. Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom. 94