Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Földes Sándor

százféle álarcban százféle igazsággal részegen bandukoltak fejtetős századokban csak egy mutatta őket egynek: a fegyver éle — sújtóik helyett mindig csak egymást ették az ember véres nevét gyáva dobra húzva altatták álmodók, süketek és vakok de a megváltók hiába ordítoztak színben csak, erőben a dolgok nem változtak: a Fekete-erdő fája kereszt Orsovánál Galac édes búzája Bécsben vérszívó éhség Belgrád kacagása fertőzött csönd Pesten — züllött, buta frigy a halállal az élet bokázó emberség, a hullákat nem unja — de tenger jön a börtönházak alá s elhull minden beteg, minden oszlop ledől mint régi gyilkosság vérfoltja eleven . . . ki a falak közül, kacagni vészharangot! úszó bokrokban látni szétfénylő rokon arcot egymáshoz zengő kinyilatkozást: a rémületben halljátok meg a békét az árban a még nagyobb áradást: készítsetek hajót, szabad hajót! s az ekéknek új, tápláló jogot! a Duna csak út, de mi vagyunk a végzet hogy termő lobogásban éljenek kiknek lelkében gáttalan az élet kiket a szent ár megtermékenyít. Földes utolsó kötete, a Némák indulója tizenöt év termését, több mint száz verset tartalmaz, leltárszerűen, kronológiai sorrend vagy ciklusokra való felosztás nélkül. A szerző szerint csupán „a változást lendítő akarat" fűzi őket egybe. Tematikáját tekintve nagyméretű gazdagodást, bővülést találunk a Némák indulójában (az előző kötetekhez hasonlítva). Szerelmi tárgyú költeményei heves szenvedélyességéről, mély életszeretetéről tanúskodnak. De még az intimen egyéni élményt is közösségivel kapcsolja össze, mint például a Ne legyen emlék című versben: aki ölel / ... és 66