Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Földes Sándor

vagy egyfelvonásosok, hanem „művészetnél többek", expresz­szionista módszerrel kifejezett „tettek"; groteszk, forradalmi eszmeiségű történetek és jelenetek. Az Én öltelek meg? címmel kiadott elbeszélő írások szimbolikus, expresszionista, háború­ellenes történetek. Az Új játékok, új színpadra csupán kétszázötven példányban jelent meg, kéziratként, Fábry Zoltánnak ajánlva. A két kis könyvről Fábry expresszionista elemző értékelést írt a Korunk 1926. júliusi számába, s többek közt ezt állapítja meg: A konstruktív kollektivitás teremtő lényege Földes könyvében még csak a rádöbbenő és a döbbenetet továbbító, bizonyítható, szemtépő mondanivalók szintézisét vajúdta világgá. A kérdés és felelet ember­igenlése mégis sokat jelent: az úttakarítás tényét, a megnyitott, sza­baddá vált utat —• másoknak. A ma rettenete, a kor forduló gúnyos vigyora rázuhant az emberre. Ennyit el sem bír az emberi szervezet, mégis: egy szájban, egy emberben milliók fájdalma, sikolya görcsö­södik, torlódik és — robban. A jövő konstruktivitás egyszerű képét még a ma teljesen ellentétes élete, a vágy és elképzelés ködös káosza nehezíti. A Földes-írások pedig a ma talajából hajtanak a jövőbe. Épp ez az erejük, értékük és igazságuk: a való talaj, a megtalált, megküzdött, régit zuhantató, újat teremtő archimedesi pont. Biztos talajból biztos célba találás. Semmi ingadozás. Minden szó, minden gesztus, mint a nyíl: elevenből elevenbe, emberből emberbe. Visszhang. Körforgás. Közösség. Tömeg. Amint" Fábry recenziójából is sejthető, Földes epikai és drámai alkotásai alig különböznek verseitől: ezekben is költői képek, kérdések, expresszionista állítások halmozódnak. Bizonyára azok értették legkevésbé, akikhez szólni kívánt: a tömeg, az elnyomottak, a közösség. Ezt az ellentmondást a költő úgy oldja fel, hogy magát tartja a tömeg, a néma közösség hangjának, s költészete valóban kollektív jellegű. A költő és a tömeg, az alkotó és az olvasóközönség, az egyéni sors és az általános eszmék ilyen egybeolvadására álljon itt példaként Az olvasóhoz című verse: Harcnak, szerelemnek és nyomornak mélyízű dadogását olvasod mint egy új gyermekség kezdő-szavait jövőt tanuló ember pirulását a saját gyöngeségei előtt 63

Next

/
Thumbnails
Contents